Jelentkezz be
Regisztrálj
Identitásaim
Szakmai:

A CONSILIUM Humán Erőforrás Kft. szakmai igazgatója, Reiki Master, Prananadi Master, Avatar Master, NLP Master, Kineziológus, Thetafloating Master, Vezető tréner és nőkre specializálódott coach, felnőttképzési igazgatási szakértő és felnőttképzési programszakértő. Járatos vagyok a kronobiológiában, a pszichofitnessben, van jó pár diplomám (néhány tanári, könyvtárosi, nyelvi, pszichopedagógusi) – ez utóbbiakat jobbára alig is használom.
Több mint 25 éve vagyok a felnőttképzés területén és tartok önismereti tréningeket, coachingokat – főleg nőknek és üzletasszonyoknak. Az önismeret a "valódi szerelmem", a nőiség megélését, a női identitás különböző összetevőit, a nők problémáinak zömét célozzák.
 

Üzleti:

Nő vagyok. És üzletasszony. Vezető, vagy főnök? Erről inkább a munkatársaimat kérdezzétek :)

Ha kell, tárgyaló partner, cégvezető vagyok. Ha kell, szakértő, felnőttképzési szakember. Ha kell, vezető tréner, ha kell, coach. Mindig épp az, ami szükséges. Hisz mind én vagyok.


Magánéleti:

Elvált vagyok,
de egy ideje párkapcsolatban élek. A párom programozó matematikus - a másik véglet Ennek ellenére boldog, harmonikus a kapcsolatunk, másodszor megtaláltam az igazi társam, aki mellett valóban le lehet élni egy értékes és értelmes életet. Igaz Attila?:)


Anya vagyok, fiús és lányos anya is:
a fiam, Gábor már velem együtt dolgozik és tanul, a lányom, Kata még általános iskolás, mindkettő saját fejlődésével és egyéniségével szintén sok fejtörést és problémát okozott már, s remélem, még fog is. Minden probléma egy megoldandó feladat, minden feladat egy új kihívás, s alkalom arra, hogy a kapcsolatunk még erősebb, még jobb legyen.


Testvér vagyok.
A húgommal, Enikővel ritkán találkozom, messze lakunk egymástól. Ő volt a kisebb, anya lánya, én a nagyobb, édesapám lánya. Szóval: nem volt érdekellentét köztünk. Most sincs, bár sajnos nem igazán van alkalmunk sokat találkozni, de tartjuk a kapcsolatot.


Gyerek vagyok.
Valakinek a lánya. Édesanyámmal a kapcsolatom a "két dudás szindrómát" mutatja, nincs is erről mit beszélni többet. Sajnos, a legmeghatározóbb személyiség az életemben, édesapám egy éve már, hogy eltávozott közülünk - talán egy új, egy jobb élet vár rá valahol, s ahogy egy barátom fogalmazott valaki más elvesztése kapcsán: miért is szomorkodnék emiatt? Hisz így a másiknak lehetősége nyílik az újrakezdésre, egy másik, talán könnyebb életre, talán itt, talán máshol. Úgyhogy kedves édesapám: remélem, még találkozunk, s sok szép órát töltünk együtt valahol máskor, valamikor máskor, egy másik életben.


Barát vagyok.
Zolié, aki egyben üzlettársam is. Neki köszönhetem azt, hogy elvégeztem a doktori iskolát. Ő a kék. Én a szürke. Szeretem, bár az agyamra megy, s szerintem hasonlóan érez ő is. Ő a komoly, én az érzékeny, ő a kemény, én a keményebb. Mióta ő van az életemben tudom, hogy igenis létezik férfi és nő között igaz barátság.


Barát vagyok,
Istváné, akivel hosszú, rögös út van mögöttünk: valahogy mindig az ő kezében van a mentőöv, ha hirtelen kiderül, hogy mégsem tudok olyan jól úszni. Együtt jártuk végig anno az önismeret legmélyebb bugyrait, s talán ennek köszönhető, hogy mély, elszakíthatatlan kapcsolat van közöttünk.


Barátnő vagyok-voltam
Érdekes ez: a barátnők távolabb vannak, jönnek-mennek, ideig-óráig mellettem vannak, aztán továbbállnak. Vagy éppen én állok tovább. Barátok ma is. Csak ritkábban találkozunk, messze is vagyunk egymástól kissé: Enikő Kazincbarcikán, Csilla Pesten él. Hát igen, Pest is messze van. Pláne, ha az ember egész nap dolgozik, ugye, Csillike?:) És persze Ági, akivel ezer éve nem találkoztam, de az osztálytalálkozó ismét összehozott bennünket.


Ismerős vagyok
néhány ezer embernek, akikkel eddigi életemben találkoztam és beszélgettem velük. Kedveltem valamennyit, haragudtam egyre-egyre, de már elmúlt, nyugi. Meg akartam változtatni egyet-kettőt, aztán rájöttem: csak segíteni tudok nekik abban, hogy maguk változzanak. Ha akarnak. Amióta meghagyom az embereknek a változás jogát, azóta sokkal jobban vagyunk. Ők és én.


Gazdi vagyok:
egy kutya, egy öreg macska, s egy kiscica gazdája. A kertben lakik egy sün család, egy vakond, néhány fészekaljnyi madár, a szomszéd galambjai és macskái hébe-hóba, s egy-két szarka, aki a csemegékre pályázik az udvaron.

Sok minden vagyok még. Ezek az én minden nap megélt identitásszeleteim. És még bele sem melegedtem….:)

Sokan szeretnek, ma már tudom. Sokan utálnak, ezzel az utálkozóknak van gondja, nem nekem. Sokan félnek tőlem, naná: nagyon gyorsan átlátok a hazugságon, s manapság ritka, ha valaki őszinte. Jó emberek vesznek körbe. A rosszindulatúak nem érintenek meg: hamar elmaradoznak, én nem fogok velük gyűlölködni, ezt a terhet nem tudom, s nem is akarom felvenni.
Csalódtam már sokszor. Tanultam belőlük.

És Te ki vagy, kedves olvasóm? Belegondoltál már, mennyi mindenként definiálhatod magad?

Szakmai:

A CONSILIUM Humán Erőforrás Kft. szakmai igazgatója, Reiki Master, Prananadi Master, Avatar Master, NLP Master, Kineziológus, Thetafloating Master, Vezető tréner és nőkre specializálódott coach, felnőttképzési igazgatási szakértő és felnőttképzési programszakértő. Járatos vagyok a kronobiológiában, a pszichofitnessben, van jó pár diplomám (néhány tanári, könyvtárosi, nyelvi, pszichopedagógusi) – ez utóbbiakat jobbára alig is használom.
Több mint 25 éve vagyok a felnőttképzés területén és tartok önismereti tréningeket, coachingokat – főleg nőknek és üzletasszonyoknak. Az önismeret a "valódi szerelmem", a nőiség megélését, a női identitás különböző összetevőit, a nők problémáinak zömét célozzák.
 

Üzleti:

Nő vagyok. És üzletasszony. Vezető, vagy főnök? Erről inkább a munkatársaimat kérdezzétek :)

Ha kell, tárgyaló partner, cégvezető vagyok. Ha kell, szakértő, felnőttképzési szakember. Ha kell, vezető tréner, ha kell, coach. Mindig épp az, ami szükséges. Hisz mind én vagyok.


Magánéleti:

Elvált vagyok,
de egy ideje párkapcsolatban élek. A párom programozó matematikus - a másik véglet Ennek ellenére boldog, harmonikus a kapcsolatunk, másodszor megtaláltam az igazi társam, aki mellett valóban le lehet élni egy értékes és értelmes életet. Igaz Attila?:)


Anya vagyok, fiús és lányos anya is:
a fiam, Gábor már velem együtt dolgozik és tanul, a lányom, Kata még általános iskolás, mindkettő saját fejlődésével és egyéniségével szintén sok fejtörést és problémát okozott már, s remélem, még fog is. Minden probléma egy megoldandó feladat, minden feladat egy új kihívás, s alkalom arra, hogy a kapcsolatunk még erősebb, még jobb legyen.


Testvér vagyok.
A húgommal, Enikővel ritkán találkozom, messze lakunk egymástól. Ő volt a kisebb, anya lánya, én a nagyobb, édesapám lánya. Szóval: nem volt érdekellentét köztünk. Most sincs, bár sajnos nem igazán van alkalmunk sokat találkozni, de tartjuk a kapcsolatot.


Gyerek vagyok.
Valakinek a lánya. Édesanyámmal a kapcsolatom a "két dudás szindrómát" mutatja, nincs is erről mit beszélni többet. Sajnos, a legmeghatározóbb személyiség az életemben, édesapám egy éve már, hogy eltávozott közülünk - talán egy új, egy jobb élet vár rá valahol, s ahogy egy barátom fogalmazott valaki más elvesztése kapcsán: miért is szomorkodnék emiatt? Hisz így a másiknak lehetősége nyílik az újrakezdésre, egy másik, talán könnyebb életre, talán itt, talán máshol. Úgyhogy kedves édesapám: remélem, még találkozunk, s sok szép órát töltünk együtt valahol máskor, valamikor máskor, egy másik életben.


Barát vagyok.
Zolié, aki egyben üzlettársam is. Neki köszönhetem azt, hogy elvégeztem a doktori iskolát. Ő a kék. Én a szürke. Szeretem, bár az agyamra megy, s szerintem hasonlóan érez ő is. Ő a komoly, én az érzékeny, ő a kemény, én a keményebb. Mióta ő van az életemben tudom, hogy igenis létezik férfi és nő között igaz barátság.


Barát vagyok,
Istváné, akivel hosszú, rögös út van mögöttünk: valahogy mindig az ő kezében van a mentőöv, ha hirtelen kiderül, hogy mégsem tudok olyan jól úszni. Együtt jártuk végig anno az önismeret legmélyebb bugyrait, s talán ennek köszönhető, hogy mély, elszakíthatatlan kapcsolat van közöttünk.


Barátnő vagyok-voltam
Érdekes ez: a barátnők távolabb vannak, jönnek-mennek, ideig-óráig mellettem vannak, aztán továbbállnak. Vagy éppen én állok tovább. Barátok ma is. Csak ritkábban találkozunk, messze is vagyunk egymástól kissé: Enikő Kazincbarcikán, Csilla Pesten él. Hát igen, Pest is messze van. Pláne, ha az ember egész nap dolgozik, ugye, Csillike?:) És persze Ági, akivel ezer éve nem találkoztam, de az osztálytalálkozó ismét összehozott bennünket.


Ismerős vagyok
néhány ezer embernek, akikkel eddigi életemben találkoztam és beszélgettem velük. Kedveltem valamennyit, haragudtam egyre-egyre, de már elmúlt, nyugi. Meg akartam változtatni egyet-kettőt, aztán rájöttem: csak segíteni tudok nekik abban, hogy maguk változzanak. Ha akarnak. Amióta meghagyom az embereknek a változás jogát, azóta sokkal jobban vagyunk. Ők és én.


Gazdi vagyok:
egy kutya, egy öreg macska, s egy kiscica gazdája. A kertben lakik egy sün család, egy vakond, néhány fészekaljnyi madár, a szomszéd galambjai és macskái hébe-hóba, s egy-két szarka, aki a csemegékre pályázik az udvaron.

Sok minden vagyok még. Ezek az én minden nap megélt identitásszeleteim. És még bele sem melegedtem….:)

Sokan szeretnek, ma már tudom. Sokan utálnak, ezzel az utálkozóknak van gondja, nem nekem. Sokan félnek tőlem, naná: nagyon gyorsan átlátok a hazugságon, s manapság ritka, ha valaki őszinte. Jó emberek vesznek körbe. A rosszindulatúak nem érintenek meg: hamar elmaradoznak, én nem fogok velük gyűlölködni, ezt a terhet nem tudom, s nem is akarom felvenni.
Csalódtam már sokszor. Tanultam belőlük.

És Te ki vagy, kedves olvasóm? Belegondoltál már, mennyi mindenként definiálhatod magad?

És Te ki vagy?
Kapcsolódó